A dicső múlt
Mielőtt belevágnánk a főszereplők élménybeszámolójába, érdemes felidézni a korábbi magyar győzelmeket is. 1973-ban, az első vb-n a torna végi eredményhirdetésen rögtön a magyar himnuszt játszották le, Gyarmati Dezső legénysége ugyanis, miután négyből négy meccset nyert a csoportban, az azt követő hatos döntőt is veretlenül zárta: a Jugoszlávia elleni 3–3-as döntetlen mellett az Egyesült Államokat, a szovjeteket és Kubát is legyőzte, így aranyérmes lett.
A csapat tagja: Balla Balázs, Bodnár András, Csapó Gábor, Cservenyák Tibor, Faragó Tamás, Görgényi István, Kásás Zoltán, Konrád Ferenc, Molnár Endre, Sárosi László, ifj. Szívós István.
A következő első helyre kereken 30 évet kellett várni, ekkor már Kemény Dénes ült a kispadon, a magyar csapat pedig Barcelonában ért a csúcsra. A csoportot itt is megnyerték a mieink, a horvátokat, a románokat és Kanadát megelőzve, az egyenes kieséses szakaszban pedig sorrendben Szlovákia, Görögország, majd Olaszország volt kénytelen fejet hajtani. Bár az utóbbi két mérkőzés – a rendes játékidő – döntetlennel zárult, a hosszabbításban mindkétszer a magunk javára billentettük a mérleg nyelvét, így ismét Magyarország lett a világbajnok.
A mostani, fukuokai sikert megelőzően pedig ismét Barcelona bozonyult nyerő helyszínnek, méghozzá 2013-ban, a fiatalon elhunyt klasszisunk, Benedek Tibor irányításával. Habár a csoportban a szerbektől kikaptunk, és az ausztrálokkal meglepő döntetlent játszottunk, a jobb gólkülönbségnek köszönhetően másodikként továbbjutottunk a négyesből. Onnantól viszont nem volt megállj, Kazahsztánt és Görögországot kiütöttük, mielőtt az elődöntőben a horvátokat, a fináléban pedig Montenegrót múltuk felül egy-egy találattal.
A jelenkor hősei
Ismét eltelt tíz év, itt volt tehát az ideje egy újabb fényes diadalnak, amelyet az alábbi klasszisok vittek véghez:
ANGYAL DÁNIEL, FEKETE GERGŐ, JANSIK SZILÁRD, LÉVAI MÁRTON, MANHERCZ KRISZTIÁN, MOLNÁR ERIK, NAGY ÁDÁM, NÉMET TONI, POHL ZOLTÁN, VARGA DÉNES, VÁMOS MÁRTON, VIGVÁRI VENDEL, VIGVÁRI VINCE, VOGEL SOMA, ZALÁNKI GERGŐ
Közülük ketten, Varga Dénes és Vámos Márton is csatlakozott Madaras Norberthez, kétszeres világbajnokként a férfiak között – a hölgyeknél Stieber Mercédesz már korábban elérte ezt (1994, 2005).
Varga Dénes egyébként 36 évesen és 3 hónaposan lett világbajnok, ez új rekord (Madaras Norbert volt a csúcstartó eddig 33 évesen és 7 hónaposan). Világversenyen Gyarmati Dezső az abszolút korrekorder, aki öt nappal a tokiói győzelem után ünnepelte 37. születésnapját – ha Párizsban aranyérmes lesz a magyar csapat, Varga ezt a csúcsot is átveszi.
Nagyjából este negyed nyolckor, vastaps kíséretében léptek be a fukuokai hősök a Duna Aréna sajtótermébe, ahol először Madaras Norbert, a Magyar Vízilabda-szövetség elnöke, majd Schmidt Ádám sportért felelős államtitkár köszöntötte a játékosokat, és gratulált nekik, valamint a szakmai stábnak.
Varga Zsolt szövetségi kapitány arról beszélt, hosszú volt az út, amit egy év alatt közösen megtett a csapat, ám minden lépés, a láthatók és a láthatatlanok is kulcsfontosságúak voltak a mostani siker eléréséhez. Jansik Szilárd csapatkapitány kiemelte, a legfontosabb az volt a vb-n, hogy mindenki háttérbe szorította az egyéni érdekeket, és nagybetűs csapatként érték el a mostani aranyérmet.
Ezt követően a játékosok 25 perc erejéig a média rendelkezésére álltak, és bár – érthető módon – mindenki előtt nagy volt a sajtó érdeklődése, kis híján egy kezdőcsapatnyi játékost az Index is megszólaltatott.
„Az biztos, hogy könnyeben telt a hazaút így, hogy nyertünk” – mondta nagy mosoly kíséretében lapunknak Manhercz Krisztián, akitől a Japánból Magyarországra tartó járat hangulatára voltunk kíváncsiak. „Természetesen ünnepeltünk egy kicsit, de még idő kell hozzá, hogy felfogjuk ezt az egészet. Emlékszem, tíz évvel ezelőtt mit jelentett számomra »rajongóként«, hogy Benedek Tibor csapata csúcsra ért Barcelonában, ezt egyelőre így, hogy érintett vagyok, nem igazán tudom felfogni, de nagyon bízom benne, hogy hasonló örömet okoztunk a magyar embereknek ezzel az aranyéremmel.”
