Ez az Index Világjátszma című geopolitikai rovata, amelyben hétről hétre elemzésekkel jelentkezünk a nemzetközi politika és a konfliktusok legfontosabb fejleményeiről. Elemzők segítenek értelmezni a globális folyamatokat, a nagyhatalmi érdekeket és azok világpolitikára gyakorolt hatásait.
Dacára az amerikai diplomáciai próbálkozásoknak, Donald Trumpnak nem sikerült teljesítenie kampányígéretét, hogy elnökké válása után békét teremt Ukrajnában, és véget vet az orosz–ukrán háborúnak. Ez is hozzájárulhatott ahhoz, hogy stratégiát váltott, és a napokban egyértelmű határidőt szabott Vlagyimir Putyinnak: ötven nap áll rendelkezésére, hogy lezárja a háborút, különben az Egyesült Államok fokozza a katonai támogatást, és Moszkvának következményekkel, komoly szankciókkal kell számolnia. Trump úgy fogalmazott: csalódott Putyinban, mivel korábban többször is azt hitte, sikerül megállapodni vele a békéről, de minden próbálkozás kudarcba fulladt. Az amerikai elnök most úgy döntött, nyomást gyakorol Moszkvára: a hírek szerint már útnak indultak az első amerikai rakéták Ukrajnának, és a NATO is további fegyverszállításokat helyezett kilátásba. A fenyegetés hatására Kreml-közeli bloggerek aggodalmuknak adtak hangot, míg Moszkva újabb, pusztító légicsapással válaszolt július 16-ra virradó éjjel, amit sokan épp Trump fellépésére adott reakciónak tartanak.
Az amerikai elnök bejelentése után a Financial Times saját forrásaira hivatkozva arról számolt be, hogy Donald Trump négyszemközt arra biztatta Volodimir Zelenszkij ukrán elnököt: fokozza az orosz területen belüli, mélyreható csapásokat. Állítólag azt is megkérdezte tőle, hogy Kijev képes lenne-e Moszkva elleni támadásra, amennyiben az Egyesült Államok nagy hatótávolságú rakétákat biztosítana. Nyilvánosan ugyanakkor Trump újságíróknak azt mondta, hogy az ukrán vezetésnek nem szabad célba vennie az orosz fővárost. A kiszivárgott Trump–Zelenszkij-beszélgetés akár a nyomásgyakorlás része is lehet, hogy Moszkva komolyan vegye az amerikai ultimátumot.
Az Indexnek Seremet Sándor, az Eurázsia Központ kutatója és a Magyar Külügyi Intézetvezető kutatója értékelte, milyen válaszlépésekre készülhet Moszkva, mekkora mozgástere maradt Putyinnak az amerikai nyomásgyakorlás közepette, és milyen forgatókönyvek rajzolódhatnak ki az ötven nap lejártával.
Trump új trükkje: ultimátum, de kiskapuval
A lapunknak nyilatkozó kutató szerint Trump Moszkvának szánt fenyegetésével „hozott is, meg nem is”. Az amerikai elnök bejelentése előtt komoly információs zaj övezte a várható lépéseket: felmerült 500 százalékos vámok kivetése, az orosz vagyon elkobzása, valamint hatalmas, Ukrajnának szánt fegyverszállítmányok is szóba kerültek.
Ehhez képest Trump viszonylag visszafogottan fogalmazott: 100 százalékos vámok bevezetését helyezte kilátásba, de csak az ötvennapos határidő lejárta után. A fegyvereket a NATO adná át Ukrajnának, de ezek költségeit elsősorban az európai tagállamok állnák. Egyelőre csak Patriot légvédelmi rendszerekről van szó, ráadásul ezek pontos mennyisége sem ismert, a szóban forgó tizenhét egységről nem tudni, hogy tizenhét teljes rendszerről vagy csak a rakétaindító állomásokról van szó a meglévő rendszerekhez. Trumpnak ugyanis továbbra is korlátozottak az eszközei Oroszországgal szemben, ezért amíg lehet, kerüli a nyílt konfrontációt. Az ultimátum egyértelmű jelzés Moszkva felé: Trump türelme fogytán van, de továbbra is nyitott egy alkura. Ha azonban nem sikerül megállapodásra jutni, kénytelen lesz lépni
– fejtette ki Seremet Sándor.
A fegyverszállítmányok kérdését a kutató ennél összetettebbnek látja: egyrészt az amerikai hadiiparnak érdeke, hogy a fegyvergyárak termeljenek, és az elkészült termékeket meg is vásárolják – lehetőleg nem az amerikai költségvetés rovására, hanem európai forrásból. Berlin ebbe hajlandó lenne belemenni, Párizs azonban egyelőre vonakodik.
„Trump ezzel azt szeretné üzenni a választóinak, hogy pörgeti a hadiipart, és van is, aki megvásárolja a legyártott fegyvereket. Emellett válaszolni kíván az Ukrajnával kapcsolatos bírálatokra is: biztosítanak fegyvereket Kijevnek, de olyanokat, amelyek elsősorban a városokat védik az orosz támadásokkal szemben. A kettő együtt pedig kiskaput jelent Moszkva felé is, hiszen ha Putyin rákérdez, miért kap Ukrajna továbbra is amerikai fegyvert, Trump elmondhatja: az Egyesült Államok a szövetségeseinek adja el az eszközöket, azok pedig saját belátásuk szerint rendelkeznek velük” – mutatott rá Seremet Sándor.
Trump időt adott Putyinnak?
Arra a kérdésre, mi történhet az ötven nap letelte után, illetve hogyan reagálhat Moszkva, Seremet Sándor úgy fogalmazott: addig még sok víz lefolyik a Potomacon és a Dnyeperen is.
„Bár ötven nap nem sok idő, bizonyos konzultációk és egyeztetések lebonyolítására elegendő lehet. Az ukrán héják azonban úgy vélik, Trump gyakorlatilag szabad kezet adott Putyinnak erre az időszakra, ami a hadszíntéren elég sokra elég. Felvetésüket arra alapozzák, hogy az Axiosértesülései szerint az orosz elnök állítólag azt üzente: hatvan napon belül nagyszabású offenzívát indít Ukrajnában, hogy teljes ellenőrzése alá vonja az annektált megyéket. Ha ez az információ valós, akkor Trump valójában időt adott Putyinnak, hogy végrehajtsa a tervezett műveleteket. Az ötven nap leteltével az elért eredmények függvényében alakulhatnak a további tárgyalások, és körvonalazódhat a lehetséges megállapodás” – mondta Seremet, hozzátéve: nem kizárt, hogy Moszkva újabb haladékot kap, ám ezt akár szankciók vagy intenzívebb fegyverszállítások is kísérhetik „motivációs célzattal”.
A vámok és szankciók hatásait elemezve a kutató rámutatott: a 100 százalékos vámok Oroszországra csekély hatással lesznek, mivel az amerikai piacra irányuló export értéke alig kétmilliárd dollár. Ennek döntő része titánból, uránból és különböző műtrágyákból áll, olyan nyersanyagokból, amelyekre az Egyesült Államoknak továbbra is szüksége van. Nagyobb problémát okozhatnak a szankciók azoknak az országoknak, amelyek orosz energiahordozókat vásárolnak, mint Kína, India. Nem tudni, lesznek-e kivételek az európai országok számára, hisz többen, például Magyarország is, orosz energiahordozókat is vásárol.
„Egyelőre nem tudni, Trump mennyire lesz határozott ezekben a kérdésekben, illetve milyen kivételek lesznek a vámintézkedések alól. Az is kérdéses, hogy ezek a lépések valóban komoly hatást gyakorolnának-e Oroszországra. Az utóbbi időben a politikai döntéshozók hajlamosak a vámokat és szankciókat egyirányú eszközként kezelni, figyelmen kívül hagyva, hogy ezek többnyire kétélű fegyverek” – tette hozzá Seremet.
A fegyverszállításokkal kapcsolatban a kutató hangsúlyozta: Ukrajnának mindenképpen szüksége van légvédelmi eszközökre, mivel jelenleg nem képes hatékonyan védekezni az orosz támadásokkal szemben. Az ilyen típusú szállítmányok nemcsak a civil infrastruktúra és a lakosság védelme miatt indokoltak, hanem azért is, mert ezek a háború kimenetelét bár nem változtatják meg, a támadások költségeit és technikai terhét növelik Oroszország számára.
A támadófegyverek, amelyekről egyelőre kevés szó esik, a frontvonalon lennének igazán fontosak. Ezekre azért van szükség, hogy Ukrajna elkerülje a katonai vereséget. A jelenlegi szállítmányok erre nem elegendők – és valószínűleg korábban sem voltak azok –, viszont arra alkalmasak lehetnek, hogy az ország kitartson addig, amíg valamiféle megállapodás meg nem születik. Ha Ukrajna a fegyverek hiányában vereséget szenved, az nemcsak Kijev, hanem a szövetségesei veresége is lesz
– figyelmeztetett Seremet.
Mint mondta, Ukrajnában korábban is megfogalmazódott az a kritika, hogy a partnerek az eszkalációtól tartva nem biztosítanak elegendő fegyvert a győzelemhez. A legnagyobb problémát azonban továbbra is az élőerő hiánya jelenti. A frontokon egyre súlyosabb az emberhiány, a dezertálások száma magas, több egység csak papíron létezik, és sok mozgósított szerződéses katona a hátországban teljesít szolgálatot.
„A fegyvereknek csak akkor van értelmük, ha van, aki meghúzza a ravaszt” – jegyezte meg a kutató.
Mi lesz ötven nap múlva?
Az Index kérdésére, hogy rákényszerülnek-e a felek a tárgyalásra, vagy inkább a háború eszkalációja várható, Seremet Sándor úgy fogalmazott: a tárgyalásokra szükség lenne, de önmagában a párbeszéd nem elegendő.
Mind Moszkva, mind Kijev elkötelezett a tárgyalások iránt, ám egyik fél sem hajlandó engedni elvi pozícióiból. Mivel Oroszország jelenleg jobban teljesít a harctéren, nem érzi szükségét a kompromisszumnak. Valószínű, hogy Moszkva a fegyverszállítások körüli nyugati vitákat látva arra számít, hogy tovább tud haladni területi céljai felé, miközben fokozatosan felőrli az ukrán haderőt, akár olyan mértékben, hogy katonai összeomláshoz vezessen. Ezt a forgatókönyvet a nyugati országok mindenképpen el akarják kerülni. Ukrajna sem engedhet elvi álláspontjából, de sokkal kiszolgáltatottabb helyzetben van. Putyin arra számíthat, hogy Trump – a helyzet súlyosságát felismerve – végül engedményeket tesz Moszkvának, és nyomást gyakorol Kijevre az orosz feltételek elfogadása érdekében. Mint látjuk, Trump erre nem hajlandó
– fejtette ki a kutató.
Seremet szerint jelentős eszkaláció, amely gyökeresen megváltoztatná a háború menetét, rövid távon nem várható, mivel az orosz félnek jelenleg nem állnak rendelkezésére a szükséges kapacitások. Az Axios által említett nagyszabású offenzíva előkészületei sem láthatók egyelőre. A kutató valószínűbbnek tartja, hogy Oroszország továbbra is attríciós hadviselésben gondolkodik, és addig nyomul előre az ukrán haderő felmorzsolásával, amíg az időjárás és a diplomáciai mozgástér ezt lehetővé teszi. Hozzátette: ötven nap múlva világosabb kép rajzolódhat ki.
„Harcolhatsz, Vlagyimir, de véged van, ha túl messzire mész” – Tarjányi Péter szerint Donald Trump ezt üzente meg tulajdonképpen az orosz elnöknek. Korábban beszámoltunk arról, hogy a biztonságpolitikai szakértő elemzése szerint Trump ötvennapos ultimátuma mögött nem katonai fenyegetés, hanem gazdasági elszigetelés áll, és ezzel Oroszország elleni „gazdasági ostromot” indít el, amely igazi kihívás Putyin számára. Három forgatókönyvet is felvázolt, hogy mi következhet az amerikai ultimátumból.
