Négy komponens szükséges ahhoz, hogy elérjük, amit korábban megvalósíthatatlannak hittünk – állítja Steven Kotler amerikai szakíró.
1. Motiváció – ami pályára állít
A motiváció szó napjaink egyik legnépszerűbb frázisa, enélkül reggelente az ágyból sem tudnánk kikelni, a lehetetlen eléréséről nem is beszélve. A minket a pályára állító motiváció a csúcsteljesítmény szempontjából három kulcsfontosságú képességünket – a hajtóerőt, a kitartást és a céltudatosságot – egyesíti, melyek még sok-sok lelki ösztönzőt rejtenek magukban.
A csúcsteljesítmény motivációs alapjait valójában a belső hajtóerő és az abból fakadó pszichológiai, illetve lélektani jelenségek – az érdeklődés, az értelemkeresés, az életcél, illetve a szakmai igényesség és az önállóság – jelentik. Ezek felismerése, fejlesztése és összehangolása elengedhetetlen, ha például oxigénpalack nélkül akarjuk megmászni a Mount Everestet.
2. Tanulás egyedi igazságszűrővel
Ha a lehetetlent akarjuk meghaladni, akkor masszív szaktudásra kell szert tennünk. Az 1944-ben született Gary Klein amerikai pszichológus nyolc olyan tudástípust nevez meg – többek között az átfogó szemléletmódot, a kezdők figyelmét elkerülő mintázatok felismerését, valamint a saját korlátaink ismeretét –, amelyekre hiánytalanul szükségünk lesz.
Ám e tudásbázis felépítése nem pipálható ki néhány online tréning vagy webinárium által. Ráadásul kifejezetten lényeges szempont, hogy milyen szemlélettel és mit, illetve, hogy miből tanulunk.
Ha fejlődési szemléletmóddal nézünk a világra, könnyű dolgunk lesz, mivel ebben az állapotban az agyunk készen áll az információk befogadására. Viszont a rögzült szemléletmód és a csúcsteljesítmény nem barátok: a komplex agyi és neurobiológiai folyamatok hatására kialakuló masszív és energiaigényes ellenállás megnehezíti az életünket. A lényegtelen elválasztásában a lényegestől, a tanultak mérlegelésében és értékelésében pedig az egyedi igazságszűrőnk segít bennünket.
3. Kreativitás – a régit az új váltja fel
A kreativitás sok tízezer éve a túlélésünk és a fejlődésünk záloga, mégis csak alig száz éve kezdődött el igazán e folyamat mély feltárása és megértése – ebben természetesen a modern agykutatásnak kiemelkedő szerepe van.
A legtöbb állathoz mérten igencsak méretes agykérgünk és a nagyobb agyi kapacitásunk teszi lehetővé számunkra a nagyobb adatgyűjtési kapacitást, a mérlegelésnek és a cselekvés késleltetésének képességét. A prefrontális kéregnek (az agykéreg elülső részének) hála, lehetőségünk van különböző szimulációk lefuttatására és többféle akció- és cselekvési terv kidolgozására is.
Az akciótervek felfedezése és kivitelezése legősibb képességeink egyike, és ezek mélyén rejtőzik maga a kreativitás is. Ha egy adott helyzetben, felfedező üzemmódba kapcsolva, régi megoldásokat hívunk elő, akkor ösztöneink által vezérelten hatékonyak vagyunk ugyan, de kreativitásról nem beszélhetünk.
Az újszerű megoldásaink felvonultatása viszont már a kreativitás eredménye, ám a hatékonyságunk még ekkor is erősen kétséges. Ugyanakkor, ha sikerül eredeti és érdekes ötleteink kifejlesztésekor hatékony akciótervet létrehoznunk, akkor bátran nevezhetjük magunkat százszázalékosan kreatív elmének.
4. Flow – a legütősebb neurobiológiai koktél
A flow – vagyis az áramlás – alanyi jogon is nagyszerű dolog, ám valójában önmagán túlmutató állapotról van szó. Az evolúció trükkös módon úgy alakította az agyunkat, hogy a legnagyobb teljesítményt csak flow-állapotban tudjuk nyújtani. A flow – talán a leghatásosabb neurobiológiai koktélként – megsokszorozza a képességeinket, ugyanis ilyenkor az agyunkat elárasztja valamennyi örömhormon, és valóban nem ismerünk lehetetlent.
Jó, ha tudjuk: a flow esetében nem luxuscikkről, hanem bármikor átélhető univerzális állapotról van szó. Ha maximálisan koncentrálunk, ha megszűnik az éntudatunk és megváltozik az időérzékünk, ha a tevékenységünk és a tudatunk összeolvad, valamint úgy érezzük, hogy az irányítás a mi kezünkben van, és a tevékenység végzése önmagában jutalom, biztosak lehetünk abban, hogy áramlásélményben volt részünk.
