„A világ kihívásaival csak erős közösségben tudunk szembenézni. Közösségünk akkor tud sikeres lenni, ha egységünket megteremtjük, fenntartjuk.” – vallja dr. Körtvélyesi Attila, Nagykőrös polgármestere.
Az egység, az együttműködés a város határain túlra is kiterjed, a városvezetés arra törekszik, hogy minél több szövetségest szerezzen ahhoz, hogy Nagykőrös sikeres város legyen és a nagykőrösi családok, vállalkozások számára lehetőségekkel teli életteret nyújtson.
Fenti elvek érvényesülnek a testvérvárosi kapcsolatok újragondolása terén tett lépésekben is, ahol egy a protokollon túlmutató, cselekvő együttműködés látszik kirajzolódni több testvérváros esetében is.
Török László, Nagyszalonta (Nagykőrös ikervárosának) polgármestere október 22-én az Arany János Emlékünnepen mondott megemlékező beszédet. Lapunknak lehetősége nyílt interjút készíteni az Arany János szülővárosát több mint két évtizede vezető Török Lászlóval.
ÖH: Polgármester úr korábban már járt Nagykőrösön. Mik voltak az első benyomásai, amikor a városba érkezett?
Török László: Anno, amikor először beléptem ebbe a gyönyörű városba, a magyar ember megilletődve teszi meg ezeket az első lépéseket. Hiszen Arany János révén mi ikervárossá lettünk. Ennél fogva, az első gondolatom az volt, hogy bennünket sokkal több köt össze, mint a földrajzi távolság, amely egyébként közelség, de azt kell mondanom, hogy az a múlt, amellyel rendelkezik Nagykőrös, az mindenképpen kötelezettséggel jár a határon túli magyarokkal szemben is.
Az új Nagykőrös, hogy így fogalmazzak, úgy látom, hogy dinamikusan elindult egy új úton, és ez az út arról szól, hogy a régióban vissza akarja szerezni azokat a vezető szerepeket, amelyeket korábban, mondjuk 100-150 év ezelőtt megteremtett magának. Ez egy nagyszerű feladat, amelyet célul tűzött ki az új városvezetés, és ennek már megvannak az első jelei. Hisz azok a fejlesztések, amelyeket a közösség már érezhet itt Nagykőrösön, úgy érzem az az új polgármesternek és a csapatának mindenképpen tükrözik a munkáját.
Az M44-es például, itt vonul el a templomtoronytól, nem messze, azt jelenti, hogy egy új lehetőség fogalmazódott meg, és amikor meghúzták ezt a vonalat, én belső információkból tudom, hogy a polgármester úr rengeteget lobbizott, hogy ez a nyomvonal olyan közel haladhasson el Nagykőröshöz, amely gazdasági köldökzsinórt is jelent a városnak, és ennek a jelei már tapasztalhatóak a közösségben. Így most, amikor beléptem sok-sok év után ebbe a szép városba, azt láttam, hogy ez az új út már érzékelhető, Nagykőrös elindult az új fejlődés útján.
ÖH: Azt említette a polgármester úr, hogy „a polgármester és csapata”. Ezek szerint a saját tapasztalata szerint is nagyon fontos, hogy a polgármester mellett legyen egy kiváló csapat?
Török László: Azt tudnám mondani az első megérzéseim alapján, dr. Körtvélyesi Attila polgármester úrral kapcsolatban, hogy egy rendkívül kitartó, és úgy érzékelem, célra tartó ember.
A célra tartás nagyon fontos egy közösségi vezetőnél, mert kell irányítsa azt a várost, és felelősséggel kell tegye ezt. A kitartás azt jelenti, hogy ezt nap mint nap újra és újra kezdi. Azt is látom az első nyilatkozatokból, hogy a polgármester egy csapatban gondolkodik, itt különösen kiemelte négy szemközti beszélgetésünk során, hogy milyen büszke a testületre, és arra munkára, amit a testület végez. Ezt mindenkinek tudnia kell, hogy egy jó önkormányzat harmóniában dolgozik a polgármesterrel, és teret ad a polgármester kéréseinek. Hisz a zászlóshajó minden esetben a polgármester, ő kell tudja, hogy milyen irányba halad a város. Azt tapasztalom, hogy ez az összhang megvan itt Nagykőrösön. Arra bíztatom a nagykőrösieket és a testület tagjait, hogy továbbra is így kell működni, mert Nagykőrösre szükségünk van. Szüksége van Nagyszalontának, de szükség van a magyar nemzetnek is, hisz olyan erőforrást rejteget magában, amelyet most ez a csapatmunka még inkább előre fog hozni! Így hát örvendek és gratulálok ennek a csapatnak, hogy ilyen jól működik.
ÖH: Nagykőrös polgármesterének a törekvései között van az is, hogy erősítse ezt az ikervárosi kapcsolatot. Jól tudjuk, hogy ebben Önök közt van egy közös gondolkodás is, több előrelátható eredmény mutatkozik akár a közeljövőre nézve is?
Török László: A jól ismert gondolatot idecitálva: minden magyar felelős minden magyarért – úgy érzem, ez a gondolat Arany János utódaiként duplán kötelez bennünket. Ha Nagykőrös ezt az ügyet képviselni akarja, mi ezt nagy örömmel fogadjuk. Való igaz, a nemzeti összetartozás jegyében a nagykőrösi városvezetés ezt támogatja. Nyilvánvalóan a polgármester úrnak a legfontosabb a nagykőrösi polgárok élete, és számára az első a nagykőrösi ember, de emellett az elhívás mellett azt a feladatot is felvállalja, hogy a határon túl lévő Nagyszalonta magyarságát is meg kell őrizze. Hisz, hogyan lehetnénk mi ikerváros, újra csak a költőt idézve, hogyan vihetnénk a folyó túlpartjára a fogaink között a jövőnket, hogyha nem figyelnénk arra oda, hogy a nagyszalontai magyarság hogyan él, és hogyan érez. Nyilvánvalóan ennek erkölcsi, és olyan együttműködési vonzatai, lehetőségei is lehetnek, amelyeket majd ki fogunk bontani a következő időszakban. Mi is átlátjuk, és a polgármester úr is hangsúlyozta, hogy számára elsők a nagykőrösiek, és ezt követően a határon túli együttműködést olyan jelleggel próbáljuk kibontani, amely mind a nagyszalontai, mind a helyi közösség számára előnyös.
